Mostmár mondhatom, hogy azzal a fiúval, akiről az előző bejegyzésekben írtam, összejöttem vele (hivatalosan április 20-án). Mostmár nincs az a szorongás, hogy járjak vele vagy sem, és ha igen vagy ha nem, akkor az miért igen és miért nem. Sokkal könnyebben tudunk csak úgy egymással lenni, beszélgetni meg egyebek.
Meghallgattam pár embert erről a dologról (blog-ozót, barátot, stb.), valamint magamban is elgondolkoztam a dolgon. Valószínűleg még máig is félek belemenni egy kapcsolatba, de már nem tartozkodom a dologtól úgy, mint régebben. Végülis már lassan 20 leszek, ez természetes, hogy vki vkivel összejöjjön.
Kicsit régimódi beállítottságúak vagyunk (én és az a fiú) a párkapcsolatok terén, ami annyira nem is baj, mert így könnyebb lassan, fokozatosan araszolni a kettőnk viszonyában.
Mindketten úgy döntöttünk, hogy nem sietjük el a dolgot, és majd az idő eldönti, hogy összejövünk-e vagy sem, illetve hogy mit érzünk igazából a másik iránt.