Leírok valamit, hátha segít egy kicsit. Tizennyolc éves vagyok, és én sem jártam még senkivel. Sokszor voltam szerelmes, ami nálam több évig tart… Reménytelen várakozás… Ismerős. Kilencedikben megtetszett egy osztálytársam, és bele is szerettem. Petinek hívták. Jó fej volt, de aztán megváltozott a nyáriszünetben, például kigyúrta magát, szemüveg helyett kontaktlencsét hordott, csutkára nyírta a haját, és bunkó lett, illetve amit ő viccnek szánt meg poénkodásnak, az valójában mérhetetlen bunkózás volt. Néha beszélgettünk, bár én nem tudok feloldódni olyan ember mellett, aki tetszik (genetikailag kódolt, asszem selejtes vagyok…), és ami először közös pontnak tűnt, arról kiderült, hogy pont az ellentétei egymásnak. Konkrétabban fogalmazva: mindketten szeretjük a törit, különösen a 2. világháborút, de hamar kibukott, hogy ő neonáci, míg én abszolút zsidópárti vagyok (szegény Anna Frank…), ráadásul ő sváb is, ami már rögtön megalapozza az ellentétet. Ami a legjobban nem tetszett, az egyre inkább az volt, hogy minden lánynak csapta a szelet, persze viccből, de volt, aki komolyan vette (én nem, mert tudtam h egy jó pasinál semmi esélyem), aztán kiderült, hoy van barátnője, ami az osztályunkban egy-két lánynak lelki törést okozott. Egyre kevesebbet beszéltem vele, mert mindig összevesztünk Hitleren, meg máson is, végül elmúlt a szerelem… Rájöttem, hogy a fiú-szerelmekkel csak az általánosan elfogadott társadalmi normát akarom követni, és meg akalok felelni az elvárásoknak. Rengeteg pszichológiakönyvet elolvastam (lélektani és bűnügyi regényeket írogatok, azokhoz kell), így nem kellett sokat gondolkodnom, hogy rájöjjek, miért epekedtem olyan” kétségbeesetten” évekig egy-egy fiú kegyeiért (amik sosem érkeztek meg). Meleg vagyok. Mióta ezt felismertem, sokkal könnyebben nyitok bárki felé, és bár most sincs senkim, mégis jobban érzem magam, mert legalább már nem hazudok magamnak.

Ez igazából nem vág össze a Te eseteddel, csak azt akartam ezzel mondani, hogy nem mindig kell “csakazértis” olyan helyen keresni a boldogságot, ahol a meglelésére szinte nulla az esély. És az sem mindig jó, amit a szíved diktál, de ha az eszedre hallgatsz, akkor lehet, hogy elveszed az esélyét is annak, hogy legalább rövid ideig boldog légy. Mert hidd el nekem, és most nem csak a szerelemre értem, a boldogságnál nincs fontosabb dolog, főleg ha megértéssel párosul.

Legyen szép napod!